Származása, elterjedése:
A fejes saláta a Földközi-tenger környékén régóta elterjedt, a legelső bizonyítékok termesztéséről és fogyasztásáról Észak-Afrikából származnak. Elszáradt leveleit és magjait már 4500 évvel ezelőtt piramisokban helyezték el a fáraók sírjai közelében agyagedényekben. 2500 évvel ezelőtt széles körben fogyasztott növénynek számított, ezzel a levélzöldségfélék közül a legnagyobb jelentőségű növénynek tekinthető. Európába Ázsián keresztül jutott el, s terjedt el, melyben a hódító háborúknak is jelentős szerepük volt. A 15. században jelent meg Angliában és Franciaországban, ahová olasz, illetve görög közvetítéssel jutott el. A franciáknak köthetjük azt a feljegyzések szerint, hogy 1500 esztendeje a jelenlegi fejet képező formája kialakult, illetve íze mentes lett a keserűanyagoktól. A fejes saláta hajtatásával is ott kezdtek el először foglalkozni, így olyan tájakon is elterjedhetett, ahol klimatikus viszonyok nem megfelelőek szabadföldi termesztéséhez. Magyarországi fogyasztásáról a 17. századtól vannak információk.
A kétszikűek osztályába, a fészkesvirágzatúak rendjébe és az őszirózsafélék családjába tartozó fejes salátának több száz változata létezik a világon. Szerkezete hasonlít a káposztáéra, levelei fejet képeznek, szorosan egymásra borulva nőnek. Külső levelei sötétebb színűek, durvább szövetűek, és ahogy a növény belseje felé haladunk egyre zsengébb, világosabb zöld, netán zöldessárga, sárga színű leveleket találunk. Különböző fajtái leginkább színűkben és formájukban térnek el egymástól, az enyhén kesernyés, sokak által „zöldnek” aposztrofált íz jellemzi a legtöbbet. Vajfejű, laza fejű, ropogós fejű és a cos – ezek a legismertebb fajtái, ez utóbbinak az íze a dióéra emlékeztetheti fogyasztóját. A kötözősaláta vagy más néven római saláta vagy római vajsaláta Magyarországon kevésbé elterjedt, neve onnan ered, hogy a növény teljes kifejlődésekor összekötözik a halványításhoz. Az úgynevezett tépősaláta ott közkedvelt, ahol a klimatikus viszonyok kedvezőtlenebbek mint hazánkban, vagyis rosszabbak a fényviszonyok és alacsonyabb a hőmérséklet. Ez a fajta egész nyáron szedhető, ugyanúgy használható fel, mint a fejes saláta, és további jó tulajdonsága, hogy nem keseredik meg.

Beltartalmi értékei:
A fejes saláta kiválóan alkalmas a téli, valamint a tavaszi zöldségválaszték színesebbé tételére, vagyis jelentősége nem a magas vitamintartalmában van. C-vitamint az áttelelő salátában találunk a legtöbbet, mely jelentősen meghaladja az üvegházakban vagy fóliában termesztett növény C-vitamintartalmát. Érdekes tény, hogy a C-vitamin mennyisége a salátákban kívülről befelé csökken. Béta-karotint, B1-, B2- és B6-vitamint is tartalmaz, fehérjét, kálciumot és káliumot, foszfort, továbbá vasat. Fontos tudni a fejes salátáról, hogy a gyomor működésére is jó hatást gyakorol, illetve alacsony energiatartalma és telítettségérzetet keltő hatása miatt a diétázók körében is igen népszerű.
A gyenge bódító hatású lactucariumot izolálták a salátában, mely az ópiumhoz hasonlóan euforikus hatást vált ki, másik jellemzője, hogy csillapítja a köhögést. Már az ókori Egyiptomban is ismerték bizonyos hatásait – akkoriban például afrodiziákumnak tekintették – komolyabban tanulmányozni csak a 19. században kezdték Lengyelországban. A század végén Amerikában forgalomba is hoztak lactucariumot tartalmazó, nyugtató hatású gyógyszereket.

Néhány jó tanács:
Párolhatjuk vagy akár levest is főzhetünk a fejes salátából, a legelerjedtebb azonban a nyers fogyasztása. Igen változatos salátákat készíthetünk belőle, hiszen az ecetes vagy különböző fűszerolajok mellett akár joghurttal is megbolondíthatjuk. Ízesítése egyéni ízléstől függ, hiszen a bazsalikommal és hagymafélékkel éppúgy harmonikus ízkombinációt kreálhatunk, mint például a tárkonnyal vagy a kapribogyóval. Érdemes tudni, hogy a fejes saláta leveleit kézzel vagy rozsdamentes késsel kell feldarabolni, akkor ugyanis nem barnul be.


Tápértéktartalom:
phe (mg): 54, fehérje (g): 1,3, szénhidrát (g): 1,1, zsír (g): 0,2, energia (kJ): 47, energia (kcal): 11

Vitaminok:
B1-vitamin (tiamin), B2-vitamin (riboflavin), B6-vitamin (piridoxin), C-vitamin (aszkorbinsav)

Nyomelemek:
Foszfor (P), Kalcium (Ca), Kálium (K), Vas (Fe)